- Rövid a szótag, ha a benne előforduló magánhangzó rövid, és legfeljebb egy rövid mássalhangzó követi; jele: u
- Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy ha a rövid magánhangzó után nem csupán egy rövid mássalhangzó áll, hanem hosszú mássalhangzó vagy több mássalhangzó; jele: –.
Versláb = meghatározott számú és meghatározott sorrendű rövid, illetve hosszú szótag kapcsolata.
Legismertebb verslábak:
- jambus: u – (egy rövid, egy hosszú)
- trocheus: – u (egy hosszú, egy rövid)
- anapesztus: u u – (két rövid, egy hosszú)
- daktilus: – u u (egy hosszú, két rövid)
- spondeus: – – (két hosszú)
- pirrikhius: u u (két rövid)
Hexameter („6 ütem”)
= hat verslábból álló versmérték (klasszikus eposzi költészetre jellemző,
- pl. Iliasz, Odüsszeia, Petőfi Sándor: A helyiség kalapácsa)
- utolsó versláb: spondeus – – -
- utolsó előtti (és legtöbbször a többi) versláb: daktilus – u u
Pentameter („5 ütem”)
= valójában a hexameter egy formája, amelynek 3. és 6. verselába csonka spondeus (egy hosszú szótag).
- – υ υ | – υ υ | — ^ | | – υ υ | – υ υ | — ^ (A csonka verslábakat szünet egészíti ki.)
- Önállóan nem használatos, a hexameterrel együtt alkotja a disztichont, ami az ókor óta kedvelt versforma.
A disztichon (görögül „kétsoros“)
= egy hexameterből és egy pentameterből álló versforma.
- Egyik legismertebb ókori példája Szimonidész epigrammája a thermopülai ütközetben elesett spártaiak emlékére (Ponori Thewrewk Emil fordítása):
Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.